22. fejezet

Látszatra minden tökéletes volt és én magam is így éreztem. A napok gyorsan teltek.. kicsit talán túlságosan is. Észre se vettük, de már június van.. Év vége.. osztályozó értekezletek meg egyebek. A tanárok szétszórtabbak, mint általában, ami nekünk nem mindig jelent olyan nagy gondot. Jesse-vel határozottan közelebb kerültünk egymáshoz, de még mindig nincs semmi konkrét dolog.. S ez a helyzet idegesít a legjobban. Ian néha feljár hozzánk, bár mostanában kevésszer. Összejött az egyik munkatársával, Nina Dobrev-vel, aki a sorozatbeli szerelmét játssza.. sokat kérdezősködtem a felől, hogy ez most így hogy van.. A válasza valahogy beleégett a fejembe.. "Ha megpróbálod eljátszani, hogy szeretsz valakit, az egy idő után valósággá válik. Bárhogy tiltakozol ez ellen az együtt töltött idő és emlék miatt nem tudsz ellene tenni. Csak azt tudod, hogy jobb vele, mint nélküle." Valahol mélyen belül, tudtam, mennyire igaza van. Én sose voltam így senkivel, de el tudtam képzelni. Örültem annak, hogy boldognak láthatom őket. Szép pár voltak, bár Nina valahogy nem akart szimpatizálni velem, de aztán mégis jóban lettünk.
Justin azóta nem keresett. Csak az újságokból hallottam felőle és a szakításáról Jasemine-nal.. meg arról, hogy egy kis időre visszavonult, mert egy új saját single-t akart kiadni. A YouTube-on láttam is belőle, valamint a dalból részleteket.. egész jónak ígérkezett, mit ne mondjak.
Hirtelen megcsörrent a mobilom. Ahogy a kijelzőre néztem, eléggé meglepődtem, mivel Bill számát írta ki.
Mit akarhat? -tűnődtem magamban, majd néhány másodperc elteltével felvettem és beleszóltam.
- Szia Danielle, a bátyádnak programja van Pennel.. Egyedül meg nem akarok kimenni pályára. Velem tartasz? -kérdezte. Valahogy furának tűnt az egész. Azok után, hogy.. nos eléggé csúnyán váltunk el egymástól.. kerültünk minden esetleges találkozást, s ha mégse sikerült, akkor levegőnek néztük egymást. Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, az egyszer biztos.
- Hogy kerültem pont én a képbe?! Hónapokig nem szóltunk egymáshoz, erre most felhívsz és kitalálod, hogy menjek veled motorozni.. Ezt hogy képzeled? -komoly akartam maradni, de ideges voltam, s így elnevettem magam.
- Elle..
- Te csak ne Elle-zz.. nem vagyunk baráti viszonyban..
- Lehetnénk. Épp ezért kérdeztelek téged. Szeretném helyrehozni az egészet.. Ha más már nem is, a barátod szeretnék lenni.. hiányzol.
Néhány percre elhallgattam, amit mondott kicsit jól is esett, de közben ott volt bennem az a kicsi félsz.. Mi lesz, ha rosszul sül el minden? Azt nem akarom.. és mit gondolna Jesse, ha egy másik sráccal motorozgatnék.. bár nem járunk, de mégis.. nem akarom, hogy utána ebből legyen a baj.
- Bill, én..
- Ha nem, hát nem. Felfogtam, hogy az az énekes nyert. Feladtam az egészet.. csak nem akarlak elveszteni végérvényesen. De semmit sem erőltetek. Csak egy kérdés volt és..
- Várj! - A szavába vágtam, mert ha befejezi a mondatot, akkor valószínűleg ennyi volt és nem beszélünk megint egy ideig. Elhallgatott, türelmesen várta válaszom. - Rendben, elmegyek. A szokott helyen?
- Hol máshol? - hangján érződött, hogy mosolyog, amitől nekem is jobb kedvem lett. - Köszönöm, hogy adsz egy esélyt ennek az egésznek.
- Ha nem próbáljuk meg, sosem tudjuk meg.. mi lett volna ha.. -válaszoltam egy apró mosollyal, amit ő a telefon másik végéről nem láthatott.
- Akkor ott várlak, szia. -mondta, majd letette a telefont. Jesse a lépcső alján állva érdeklődő tekintettel nézett rám. A magyarázatomra várt... én pedig elmondtam neki az egészet. Nem díjazta, de végül elfogadta. Úgy se tudott volna már mit tenni, hisz eldöntöttem.