2.fejezet

Nem találjátok el, hogy ki parkolt le épp! Matt és Bill, bár így legalább Matt is megismeri a lakótársunkat. Csak Bill... egyszer igazán lehetne olyan, hogy úgy futok össze a bátyámmal (a városban), hogy nincs vele se Bill, se Penelope.
- Hello húgi!-köszönt Matt.
- Danielle.-biccentett Bill.
- Sziasztok!-köszöntem.- Matt, Bill ő itt Jesse.-mutattam be őket.
- Ó, te vagy az új lakótárs.-mondta Matt, mintha már mindent tudna, bár neki ennyi is elég. Bill végig mérte Jesse-t. Tetőtől talpig, majd engem, aztán visszament a motorjához és felkapta a sisakját.- Asszem én most húzok! Csőváz fiatalok!-mondta és Bill után indult a motorjával. Én meg a fejemet fogtam.
- Ez a Bill...-mondta Jesse, hát persze, hülye lettem volna feltételezni, hogy nem veszi észre az egészet!
- A volt pasim.-mondtam.
- Igen, valahogy sejtettem. Mintha megfagyott volna körülöttetek a levegő..-mondta. Persze, mert ő boldog párkapcsolatban élhet egy csajjal! De attól még nem kell nekem ezt folyton felhoznia!
- Hát, így jártam. Gondolom a te szerelmi életed, viszont remekül alakul.-jegyeztem meg keserűen.
- Nem igazán. Azért is jöttem el, meg ugye untam a kisvárosi életet..-mondta.
- Szóval, nincs barátnőd?
- Nincs.-mosolygott rám. Nem tudom, hanyadszorra, de nekem mindannyiszor megremeg a lábam..- Mehetünk?-kérdezte mikor már mind a ketten a kocsijában ültünk.
- Igen. Itt jobbra, aztán végig egyenesen és a kereszteződésnél balra és utána a következő lámpánál.. jobbra úgy a negyedik ház lehet.-mondtam.
- Értettem!-Jesse úgy csinált mintha valamilyen sofőr lenne. Nagyon vicces volt az egész szituáció, kénytelen voltam nevetni rajta.- És milyen a ház?
- Szép, hatalmas, sok hely van benne. Nézd, már itt is vagyunk. Ja, van garázs is, szóval beparkolhatsz.
- Nincs kocsitok? Pedig, ahogy a házat elnézem, telne rá.-jegyezte meg, közben a házunkat "bámulta".
- Nincs, mi inkább amolyan motoros család vagyunk, kivéve a nagyit. Tényleg még soha nem gondoltam bele, hogy ő egyáltalán mivel jár el a boltba... Nyitom a garázst, jó? Ja meg a házat, szóval megyek.-mondtam és kiszálltam a kocsijából. Hirtelen jeges szélroham, söpört végig az udvaron és vacogtatta meg minden porcikámat. Megnyomtam a kulcs csomóm hoz rögzített gombocskát és már nyílt is a garázskapu. Jesse beállt, majd miután kiszállt, rögtön hozzám sétált.
- Hát akkor, gyerünk be!-mondtam és már nyitottam is a bejárati ajtót. A konyhában a nagyi épp sütött, valamit.
- Szia nagyi!-köszöntem.
- Szerbusz kedvesem!-köszönt nekem, majd Jessehez szólt- Ó, sajnálom; de nem tudom, hogy ön kicsoda.
- Elnézést kérek! Üdvözlöm Mrs. Smith a nevem Jesse Forw.
- Persze, persze. Te vagy Lindsay unokája. Nagyon sok jót hallottam rólad. De miért nem láttalak egy képen sem?
- Nem igazán szeretem, ha lefotóznak.
- Értem.-mosolygott a nagyi- Kicsim kérlek vezesd körbe és mutasd meg neki a szobáját. Jaj és még valami, nem sokára jön értem Bridget, figyelnél a húsra? Meg persze szed ki, ha kész és egyetek belőle. Nem tudom, mikor érek majd haza, de tudod, mik ilyenkor a szabályok.-csengettek- Ez bizonyára Bridget! Akkor én megyek is! Jaj, és egyetek a sütiből, de maradjon hely a vacsorának is!
- Rendben nagyi!-mondtam- Szia!
- Szerbusztok kedveseim!-köszönt a nagyi.
- Viszlát Mrs. Smith.-köszönt el Jesse is, aztán síri csend lett.- Meg mutatod akkor a szobám?
- Persze, bocsi.-felmentünk az emeletre megmutattam neki sorjában a szobákat. Az első a nagyié, utána Matt-é jön, majd Jesse-é és végül az enyém.- Hát akkor most hagylak, berendezkedni! A fürdő a szobáddal szembe van, illetve a földszinten is van egy.
- Rendben, köszi!-mondta és egyedül hagytam a szobájában. Miután, úgymond elköszöntünk egymástól, szaladtam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot és máris léptem fel msn-re. Destiny azonnal rám írt, és néhány másodperc késéssel Hope is. Mivel nem akartam egyszerre kétfelé ugyan azt elmondani, így összekapcsoltuk hármunk msn-jét és a lányok máris belekezdtek a "vallatásomba".