1.fejezet

Mint, ahogy azt sejtettem, igazam lett! Nem hagyták annyiban! Beültünk a "Fairy Tale" nevű shake bárba és mindhárman rendeltünk magunknak egy-egy shake-et. Majd -ki más- Destiny faggatni kezdett.
- Szóval, mindent tudni akarunk erről a srácról! Mesélj el róla mindent, részletesen! Érted? Kezdve: kor, kinézet azon belül, szemszín, magasság, hajszín, stb. Utána, hogy milyen, szóval olyan mint Tom vagy... egészen más. Aztán, hogy mivel tölti a szabadidejét, van-e barátnője meg hasonlók! Mindet megjegyezted?-kérdezte mire a prédikációja végére ért.
- Igen és persze, nem felejtem el, hogy rögtön utána menjek fel msn-re és meséljek el nektek mindent!-hadartam a már jól megszokott mondatot. Ugyan ez volt, még mielőtt Billel kezdtem volna el járni. Bill a tesóm haverja és miután szakítottunk nem igazán bírunk egy közegben lenni...
- Remek, akkor most beszéljünk valami kevésbé érdekfeszítő dologról!-ajánlotta fel Destiny- Mi van a bátyáddal, mag azzal a tyúkkal? Nem nyírták ki még egymást?
- Nem!-nevettem- Bár én már annak is örülnék, ha máshol találkozgatnának.. Hope, veled mi van? Olyan.. csendes vagy.
- Jaj, semmi. Csak nem volt mit hozzáfűznöm, ennyi.-mondta. Ismertem már Hope-ot is annyira, hogy túllássak minden mellébeszélésén.
- Ahan, persze. Szóval mi is van?-kérdeztem.
- Semmi, tényleg.-mondta mosolyogva, de valami volt a szemében, amitől nem hittem neki. De ezt már nem tettem szóvá.
- Oké, én megyek kérek még egy shake-et. Nektek hozzak valamit?-kérdeztem. Megrázták a fejüket és én máris indultam a pulthoz. A pultnál egy szőke, kék szemű, eléggé jóképű srác ült. Mellette egy nagy táska és egy gitártok. Biztos gitározik, de vajon miért van nála ennyi cucc? A pulthoz sétáltam, ahol Adam, Penelope bátyja állt. Azonnal észrevett és intett nekem. Leültem az egyetlen üres székre a pult előtt, ami a srác mellett volt. Nagyon örültem, ennek az egésznek, bár fogalmam sincs.. olyan ez az egész... nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell.
- Hello Danielle! -köszönt Adam- Még egy shake-et?
- A fejembe látsz?-kérdeztem, kicsit ellenszenvesen.
- Nyugi, attól, hogy te nem kedvelsz, még lehetünk jóban. Tényleg, hogy álltok a húgommal?-kérdezte nyájasan.
- Ugyan úgy. Neked feltűnt, hogy többet van nálunk, mint nálatok?-kérdeztem.
- Meg van rá a remek stratégiám! Te hozzánk költözöl, ő meg hozzátok!-mondta egy csíntalan mosollyal az arcán.
- Bocsi, de ha ilyeneket mondasz, még rosszat álmodok!-válaszoltam vigyorogva. Adam morgolódva elment, megcsinálni a shake-em. Én közben odafordultam az ismeretlen srác hoz.
- Szia! Bocsi, hogy ezt végig kellett hallgatnod. Tudod, nem jövök ki túl jól Adammal, bár ez bizonyára nem is érdekel... Bocsi még egyszer.-mondtam és megpróbáltam a hajam mögé bújni, zavaromban. Legnagyobb meglepetésemre, a fiú kisöpörte az arcomból és rám mosolygott. Atyám! Lélegzetelállító a mosolya!
- Semmi gond, még örülök is. Már kezdett zavarni. Mindig így viselkedik?-kérdezte. Ó és a hangja.. imádom! Nagy nehezen rájöttem, hogy most nekem kéne valamit mondanom, szóval végül megszólaltam.
- Ö, igen általában. Velem legalábbis mindig ilyen.
- Értem. Oh, bocsáss meg még be sem mutatkoztam. A nevem Jesse Forw. És elvileg ma be kéne költöznöm a nagymamám barátnőjének házába, de sajnos nem tudom, merre lehet. Te esetleg meg tudnád mondani, hogy hol van a View Street 32/26?-kérdezte. Én úgy éreztem, hogy abban a pillanatban elájulok! Ő Jesse?!? És itt ül mellettem és irtó helyes és gitározik, és olyan jó fej! OMG! Menten elájulok!
- Te vagy Jesse?-kérdeztem, jó tudom, hogy hülye kérdés volt, de per pillanat nem tudok értelmes mondatokat összerakni.
- Igen, mint ahogy azt az előbb mondtam. Téged hogy hívnak?-kérdezte mosolyogva.
- Danielle Smith.-mondtam, szinte alig hallhatóan.- Oh és tudom, hogy hol van! Valamilyen szinten szomszédok leszünk.-mondtam mosolyogva.
- Így már értem, ezt az előző...
- Tudom, nem kell részletezni!-mondtam.
- Itt a shake, még valamit?-kérdezte Adam, közben oda vissza járt a tekintete Jesse és köztem.
- Nem, kösz!-mondtam.
- 1$ 39 cent lesz.-mondta közben a markát tartotta a pénzért.
- Mióta ment fel a shake ára?-kérdeztem, közben a képernyőre mutattam, ahol világosan ki volt írva, hogy egy shake 45 cent.
- Amióta én szolgállak ki!-mondta Adam.
- Én állom.-szólalt meg Jesse, majd oda adta a pénzt Adam-nak. Felálltunk és Destiny-ék felé sétáltunk.
- Ezt igazán nem kellett volna!-suttogtam, hogy csak Jesse hallja.
- De, hisz mégsem lehetek bunkó a szomszédommal, nem igaz?-kérdezte nevetve. Szomszéd.. persze, hogy is gondolhattam többet ennél? Meg az is biztos, hogy van barátnője, hiszen irtó helyes... Hope és Destiny érdeklődve figyeltek bennünket, míg hozzájuk nem értünk.
- Nem úgy volt, hogy csak egy shake-ért mész el?-kérdezte Destiny, alig hallhatóan, de mindketten hallottuk. Jesse mentette a helyzetet.
- De, úgy volt. Csak mivel kiderült, hogy mától szomszédok leszünk, felajánlotta, hogy megmutatja most a házat. Remélem nem baj, hogy elrabolom a barátnőtöket.-mondta, majd rám mosolygott. Úgy láttam, Hope azt tátogta "Hűű", Destiny pedig, valami olyasmit, hogy "msn-en számolj be az egészről" -igen, ez jellemző rá.
- Persze, vidd csak. Vagyis menyetek, nyugodtan.-mondta Hope.
- Biztos?-kérdeztem; lelkifurdalásom támadt az egésztől. Nem akartam csak úgy itt hagyni őket. A mobilom rezgett a zsebemben, tehát SMS-t kaptam. Elnézést kértem, majd gyorsan megnéztem. Destiny írt. Már nem is csodálkozom azon, hogy milyen gyorsan képes írni. Egyszer versenyt rendeztek Savannah-val. Destiny nyert, bár Savannah, csak 3 mp-cel csúszott el. Destiny ezt írta: "MENJ MÁR!" Sóhajtottam, majd visszafordultam a barátnőim felé. Elköszöntem tőlük és Jesse-vel elindultunk a parkoló hoz...