11.fejezet

Mosolyogva léptem ki a kávézóból és boldogan nézegettem, a már oly ismerős épületeket. Csodák csodájára, ismét nekimentem valakinek... Most komolyan! Miért nem tudok odafigyelni, kinek megyek neki? Ha mázlim van, akkor megint kifogtam egy hollywoodi szupersztárt! Bár legalább most nem estem el! A fiú, mert ugye megint egy fiúnak mentem neki! Ez az én mázlim!-dühöngtem magamban.- Szóval, a fiú megtartott a derekamnál fogva, így nem estem el. Ian miért nem kapott el? Mikor felnéztem rá.. Te jó ég! Mondom, ilyen nincs! Magával Justin Bieber-rel álltam szemben! Egy fekete kapucnis pulcsit viselt és a kapucniját a fejére húzta, így nem ismerhették fel.
- Sajnálom.-mondtam. Jaj, milyen édes.. na jó ezt be kéne fejeznem! Mi van velem, ha valamilyen énekes közelébe kerülök?
- Én sajnálom, nem figyeltem. -mondtam, s halkan hozzátettem- Ismét...
- Én, se.. vagyis igen.. csak a mosolyodra. Mondták már, hogy nagyon szép?-mondta. Most.. tényleg azt mondta Justin, hogy tetszik neki a mosolyom? -zavaromban elmosolyodtam.
- Hát.. nem igazán, de azért köszi.- válaszoltam.
- Tudod, valahonnan ismerős vagy nekem! Esetleg, nem jelentkeztél te is a..
- De!-vágtam a szavába, mire elmosolyodott..
- Van kedved sétálni egy kicsit?-kérdezte és láttam rajta, hogy kissé zavarban van.
- Miért is ne? Csak előtte felveszem, a napszemcsim, mert ugyebár mégis csak egy hírességgel megyek sétálni!-mondtam nevetve és felvettem a napszemüvegem, ami jól is jött, mivel iszonyúan sütött a nap. Ö persze jót nevetett az egészen és valahogy én is jól éreztem magam.
- Láttad már a Runyon Canyon Park-ot?-kérdezte.
- Nem igazán...
- Értem... esetleg van kedved megnézni?-kérdezte félénken.
- Hát.. nem is tudom. Azt mondják, hogy ott nagyon sok a paparazzi mivel a sztárok nagy része oda jár futni. Már bocsi, de ennyi erővel a plázába is mehetnénk...-jegyeztem meg mellékesen és erre ö...
- Rendben, akkor mennyünk oda!
- Te tényleg... de hát... egy csomó tinilány bálványoz téged. Ők pedig a plázába járnak.-magyaráztam mindent pontról, pontra, hátha felfogja, hogy szerintem ez mekkora hülyeség.
- És? Úgy mondod, mintha rettegnem kéne a rajongóimtól... vagy netalántán te is szeretnél a helyükben lenni?-kérdezte, s ajka csíntalan mosolyra húzódott.
- Ó, kérlek! Ők szeretnének az én helyemben lenni!-nevettem, majd kissé komolyabban folytattam.- Ha te nem is, én félek tőlük.
- Miért?-kérdezte csodálkozva.
- Volt alkalmam megtapasztalni, milyen egy csapat sztárimádóval küzdeni... nem épp kellemes.. és az a legrosszabb benne, hogy a lelkem sínylette meg az egészet.-mondtam szomorúan.
- Sajnálom.- mondta. Csak álltunk egymás mellett.. néma csendben, s mikor már az egész kezdett kínossá válni, végül megszólaltam.
- Kibírom.-mondtam sóhajtva. Justin kíváncsian nézett rám, majd megismételtem, s akkor már elhitte. Így hát elindultunk a pláza irányába. Egy egyszerű napon, mind ez természetes lenne.. Elmegyek a plázába... Milyen szépen hangzik! Csak az a baj, hogy ez nem egy átlagos nap! Reggel Jesse és Corin... még rá gondolni is rossz! Aztán találkoztam Ian Somerhalder-rel és utána belebotlottam Justin Bieber-be, akivel most a plázába megyek... Azért nem jó Hollywood-ban élni, az ember élete csak a hírességekről szól!
Mikor beléptünk a hatalmas üvegajtón, félve néztem körül, az esetleges fotós vagy netalán rajongó tábor lerohanását várva, de aztán semmi... az égvilágon semmi... talán tényleg egy kicsit eltúloztam a dolgokat... Bementünk egy boltba, ahol elvileg minden van, így körbenéztünk. Találtam egy újságot, amiben volt egy cikk pont Justin-ról. Kinyitottam és megmutattam neki. Ő pedig figyelmesen olvasta, azt amit róla írtak.
- Ez hülyeség!-mondta, miután végigolvasta.
- Szóval, nem ezt az 5 dolgot kell tudnom rólad?-kérdeztem nevetve.
- Nem.-válaszolt mosolyogva.- Gyere!-karon ragadott én pedig gyorsan letettem az újságot, még mielőtt kiértünk volna az üzletből.
- Hová megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
- Moziba.-felelte vidáman. Kissé azért frusztráltan éreztem magam.. mégis egy Kanadai énekessel sétálgatok ide oda, de ugyan akkor boldog voltam. Végre saját magamat adhattam egy fiú előtt..
- Éés, mit nézünk meg?-kíváncsiskodtam tovább.
- Nem tudom, mihez lenne kedved?
- Bármihez! Mit szólsz például a Ramona & Beezus-hoz? Úgy hallottam, hogy abban a filmben szerepel Selena Gomez.-Justin a szemeit forgatta.
- Igaz, de számomra egy kicsit csöpögős a vége.-a mondat végén elnevette magát.
- Ó.. szóval az elsők közt nézted meg, így már értem.. -kis hatásszünetet tartottam.- Mi az? Játszod a macsót?-nevettem el a végét.
- Igen; mért talán baj, bébi?-a végén mind a ketten szakadtunk a nevetéstől.- Jól van, viccet félre téve.. nem muszáj moziba mennünk.
- Menyünk fel a teraszra!-ajánlottam fel.
- Rendben!-mivel nem akartunk lifttel menni, mert akármikor találkozhatnánk egy elvetemült rajongóval.. így a tűzlépcsőn mentünk fel egyenesen a tetőteraszra, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt Los Angeles-re. Mindig is szerettem ide feljárni, legtöbbször a kilátás miatt, de akkor is ide jöttem, ha egyedül akartam lenni.. Ez az én saját kis menedékem..-gondoltam mosolyogva.
- Wow! Pazar kilátás!-mondta lenyűgözve Justin, s mivel nem volt fent senki -rajtunk kívül-, így levette a fejéről a kapucnit.
- Még sose voltál itt?-kérdeztem csodálkozva.
- Nem.. általában csak a fellépésekkor mehetek ki az utcára.. mivel az anyám szerint a rajongóim széttépnének.
- Van benne valami... De most elengedtek?
- Nem, igazából meglógtam. Kellet egy kis levegő változás. Tényleg.. neked nem kell ilyenkor suliban lenned? Mert én idáig úgy tudtam, hogy..
- De.-vágtam ismét a szavába.- Kéne, csak... nem voltam rá képes..
- Magán ügy?-kérdezte, mire én bólintottam.- Amikor arról beszéltél, hogy rajongókkal küzdöttél, akkor azt pontosan, hogy értetted?
- Ismered Joe Brooks-t, ugye?-kérdeztem.
- Igen, ő az az angliai énekes. Tegnap volt egy riport egy lánnyal, aki..-nem fejezte be a mondatot, helyette az arcomat fürkészte.- Te voltál az.-ismét bólintottam.- Ti ketten jártok?-kérdezte szomorkásan. Miért kérdezi így? Ő elvileg azzal a Jasmine-nal jár, nem?
- Nem. Eddig sem és ez után sem. Miért kérdezed, hisz te Jasmine Villegas-szal jársz, vagy talán tévedek?
- Nem tévedsz. Igazad van és tényleg semmi közöm a magán életedhez.. pláne, hogy még a nevedet sem tudom..
- Nos, a nevem Danielle Smith és sajnálom, az előbb... csak megfogadtam magamnak, hogy elkerülöm a hollywoodi hírességeket egy időre, erre tessék! Egy suliba járok Joe Brooks-szal, nekimegyek Ian Somerhalder-nek, majd neked!
- Én örülök, hogy találkoztam veled! Elárulok valamit.. de ez maradjon köztünk.. Jasmine gyönyörű lány, meg minden, de te különb vagy nála. Még csak másfél órája ismerlek, de úgy érzem melletted magam, mint egy hétköznapi srác. És ez jó! Tényleg örülök, hogy nekem jöttél.-mondta mosolyogva.
- Én is.. és örülök, hogy a barátnőm benevezett erre az egész akármire. Mert.. talán akkor találkozunk még!-megszólalt a telefonom, s ijedtemben ugrottam egyet. A kijelzőn lévő számot azonnal felismertem, Hope.
- Bocsi, de ezt most muszáj felvennem.-mondtam Justin-nak, majd beleszóltam a telefonba.- Szia Hope, történt valami?
- Hogy történt-e? Hol vagy? Corin állandóan Jessen lóg, te meg sehol sem vagy! Mondj már valamit!-követelte barátnőm.
- A plázában.-válaszoltam egyszerűen.
- A plázában... A plázában? Mit keresel te ott?
- Nem volt kedvem nézni, amint Corin ledugja a nyelvét Jess torkán... vagy épp fordítva..
- És miért vagy pont a plázában?
- Ez egy elég érdekes történet... majd suli után elmondom, bár nem biztos, hogy elhiszitek. Tényleg, nagy kérés lenne, ha ma is nálatok aludnék? Nincs kedvem egy házban aludni azzal a..... Kérlek!
- Jól van! De suli után tényleg muszáj lesz elmondanod és persze, hogy nálunk aludhatsz! De most leteszem, mert mennem kell kémiára. Szia!
- Rendben, szia!-köszöntem el, majd kinyomtam. Pont mikor letettem, megszólalt Justin mobilja, ő is elnézést kért, majd odébb húzódva beleszólt. Míg ő beszélt, én addig néztem a várost, melyet szinte kívülről ismertem...
- Sajnos, most mennem kell..-mondta Justin, miután letette.
- Kár.. pedig még lenne egy csomó kérdésem.
- Nekem is.-mosolygott, s kénytelen voltam viszonozni. A mosolya mosolyt csal az arcomra...- Ha mosolyogsz én is mosolygok...
- Ugyan ez jutott az eszembe..-mondtam- Mint a dalban...
- Igen, én nagyon remélem, hogy a végén te leszel benne a klipben.
- Én is..-mondtam, bár csak suttogásnak hangzott.
- Én akkor most megyek..-mondta kissé szomorkásan.
- Rendben.. Szia.-mondtam, s megöleltem. Hihetetlen, mennyire hiányzott már egy ölelés.. nem az a hideg, zárkózott... hanem az a meleg, baráti... de mi van, ha ez több, mint egy egyszerű baráti ölelés?? Mi van, ha többet érzek iránta, mint kéne és ha épp fordítva? Miért kell nekem énekesekkel barátkoznom? -ezek a gondolatok férkőztek a fejembe, így elváltam Justin-tól.
- Remélem, még látjuk egymást, Danielle.-köszönt el Justin, s meglepődtem, azon ahogy kiejtette a nevem.. Mintha egy selyemszál lenne, mely bármely pillanatban elszakadhat, épp ezért nagyon kell rá vigyázni..
- Én is..-mondtam mosolyogva, majd néztem, ahogy elindul arra, amerről feljöttünk.
Hiányozni fog! -vallottam be magamnak, miután elment.- Justin egy rendes srác, remélem talál magának egy normális lányt, egy olyat, aki nem a hírnévre hajt!-még egy ideig nézetem, a város hatalmas épületeit, majd miután meguntam, elindultam hazafelé. Vagyis inkább Hope-ékhoz. Hál' Istennek már nem futottam bele több sztárba, így nyugodtan sétálgattam az úton. Az égboltot beterítették a sötét felhők, majd apró hópelyhek hullottak belőlük. Az idei első hó... véglis, már itt van az ideje, hiszen pár nap és itt a karácsony...