Bevezető

A nevem Danielle Smith. A filmes ipar központjában élek. Nem Hollywood-ban, hanem Los Angeles-ben, az "Angyalok városában". A bátyámmal és a nagyinkkal. A szüleink rég meghaltak; már olyannyira rég, hogy nem is emlékszem rá. Los Angeles hatalmas város, szerintem minden országból van itt valaki. Na meg, ez a sok épület; itt élek már vagy -születésem óta- jó ideje, de van, hogy most is eltévedek. Ilyenkor hívom a barátaimat, akik persze segítenek rajtam. Destiny és Hope a legjobb barátnőim, bár Destiny-vel most kevesebbet találkozunk, mivel a legtöbb idejét Josh-sal a pasijával tölti. Van egy másik lb-m is, aki fiú és most ne jöjjön senki, azzal a hülye szöveggel, hogy fiú és lány között nem lehet barátság, mert igenis lehet! Michael-nek hívják és van barátnője, Jenifer Cleef-nek hívják. A helyi virágüzletben dolgozik. Jen nagyon csinos lány és mondhatom remekül kijövünk, meg nem is zavarja, hogy Michael a legjobb barátom. Bár, mintha mostanában egy kicsit széthúztak volna.. remélem, hogy minden rendben lesz köztük, olyan szépek együtt!-csengettek- Ez csak Penelope -a bátyám csaja- lehet. Valamiért nem bírom. Olyan.. beképzelt. Jaj, meg a bátyja... Adam-nak hívják és a helyi "nagymenő" haverja. A helyi nagymenő, ki más lenne... Tom Cover, az apja nyert a lottón és azóta nagyon nagy szája van, bár nem mintha az előtt nem lett volna...
- Danielle, téged keresnek!-hallottam meg bátyám hangját, majd egy ajtó csapódást. Úgy tűnik, nem Penelope... Kisétáltam az előszobába és nagyon meglepődtem, mikor Michael-t találtam a bejáratban.
- Csövi!-köszönt- Bejöhetek? Matt nem igazán örült nekem.
- Szia! Persze!-öleltem át- Gondolom Penelope-t várja.
- Így már értem.-mondta egy mosollyal az arcán. Azonnal rájöttem, hogy itt valami nem stimmel.
- Szerbusz Michael.-köszönt a nagyi- Sütit?-nyújtotta felé a frissen sült csokis kekszeket.
- Jó napot, Ms Smith. Köszönöm, most nem.-mondta Michael.
- Nagyi, bent leszünk a szobámban!-kiáltottam, a szobám ajtajából.
- Rendben kicsikém, nekem úgyis kezdődik a sorozatom!-hallottam a nagyi utolsó mondatát, majd becsuktam az ajtót. Michael a babzsák fotelban ült és a kilátást tanulmányozta.
- Michael, mi történt?-kérdeztem. Én olyasmi típus vagyok, aki a dolgok közepébe vág.
- Jen szakított velem.-mondta egy szuszra.
- Ó, istenem! Sajnálom!-mondtam és átöleltem.- Mikor?
- Nem rég, utána rögtön hozzátok jöttem.
- Nagyon sajnálom.
- Kösz, bár ezt az egészet előre lehetett tudni. Nem igazán passzoltunk össze. Figyelj én megyek is, csak azért jöttem, hogy először tudd meg!
- Biztos nem maradsz?-kérdeztem, már a bejárati ajtóban állva.
- Biztos. Hello.
- Szia.-köszöntem el, majd becsuktam az ajtót. A nagyi épp abban a pillanatban állt fel, gondolom, épp reklám van..
- Kicsim, várj egy pillanatra-mondta a nagyi mielőtt visszamehettem volna a szobámba.- Szólnál a bátyádnak is, szeretnék mondani nektek valamit.
- Persze nagyi, máris!- mentem szólni Matt-nek, aki kelletlenül, ugyan de kifáradt a szobájából.
- Tudjátok, Lindsay barátnőm mesélte, nem olyan rég, hogy az unokájának, Jesse-nek kéne egy lakás és én felajánlottam neki, hogy nálunk van még egy személynek hely.
- Várj, itt nálunk?-kérdezte Matt.
- Igen. A fiú ma költözik be a házba, szeretném, ha legalább az egyikőtök itthon lenne akkor. Matthew, van valami programod délutánra?-kérdezte a nagyi Matt felé fordulva.
- Az az igazság nagyi, hogy Billel már lefixáltuk, hogy délután megyünk cross motorozni -oh, tényleg a bátyám él-hal ezért a sportért- Szóval én nem tudok itt lenni.
- Hát jó, és te kedvesem? Ráérsz délután?-fordult felém a nagyi mosolyogva.
- Nem tudom, a lányokkal úgy beszéltük meg, hogy délelőtt bemegyünk a plázába nézelődni meg ilyesmi és nem tudom mikor végzünk.
- Megkérhetlek rá, hogy 2 órára gyere haza? Lindsay azt mondta, hogy a körül érkezik Jesse.
- Persze nagyi.-mondtam, bár semmi kedvem nem volt egy vadidegennel jó pofizni.- De én akkor szedelődzködök is!-felvettem a bőr dzsekim, meg a tornacipőm, felkaptam a kedvenc táskámat és már rohantam is lefelé a lépcsőkön, egyenesen a garázsba, ahol a motorom várt rám. A táskámat betettem a sisak helyére, majd felpattantam rá és indultam is Destiny-ék házához. A nagyi szerencsére nem tiltja a motorozást. Sőt azt mondja, hogy ez -meg a száguldozás iránti vágy- a vérünkben van, aminek mi nagyon örülünk! Pár perc alatt meg is érkeztem, barátnőm házához, aki már nyitotta is az ajtót. Köszöntünk egymásnak, majd beszálltunk Destiny kocsijába és indultunk Hope-hoz.
- Sziasztok!-köszönt, mikor meglátott minket. Destiny leparkolt, majd miután Hope beszállt, indultunk is a plázába. Még szerencse, hogy találtunk parkolóhelyet! Itt LA-ben nagyon sokat kell fizetni, ha nem találsz. Még a kis "lottó sztár fiúcska" is ugyan annyit fizet mint bárki, szóval ő is nagyon örül, ha talál. Azért jó LA, mert itt nincs olyan, hogy máshogy bánnak ezzel, vagy azzal, mert mondjuk híresség! Imádom ezt a várost!
- Akkor hova menjünk elsőként?-kérdezte Hope, mosolyogva.
- Figyeljetek, nekem teljesen mindegy, de 2-re haza kell érnem. Tudjátok, mondtam, hogy valaki hozzánk költözik. A nagyi reggel mondta, hogy ma jön a srác.
- Srác?-kérdezték egyszerre a lányok.
- Igen. Jesse-nek hívják, de többet én sem tudok!-mondtam és remélem, hogy ezzel le is zártam a témát, de valahogy éreztem, hogy még csak most kezdődik...