15.fejezet

A szám is tátva maradt, mikor megláttam, ki száll ki  az autóból. Ian lezserül nekitámaszkodott a kocsijának, -szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az övé- arcával engem és a reakciómat fürkészte, aztán egyszer csak elmosolyodott és elindult felém.

Ó, én egy hatalmas marha vagyok! Hát nem elfelejtettem, hogy Ian ma jön hozzánk? Francba! És mi van, ha látta, hogy az előbb Justinnal beszéltem? Mit mondjak neki? Ó! Nyugi Danielle, ennek az egésznek az esélye 1 a 100-hoz. És mi van, ha én vagyok azaz egy? -gondoltam kissé idegesen.

- Szerbusz Danielle! -köszöntött mosolyogva, arcát most alig egynapos borosta fedte, de még így is igazán szívdöglesztő a külseje. Na, jól van, most már igazán le kell állítanom magam.

- Őő.. hello!-mosolyogtam rá- Bemegyünk?-intettem fejemmel a ház felé, Ian pedig bólintott. A házban tökéletesen tudott tájékozódni, mindenről tudta hogy hol van és ez igencsak meglepett. Bár azt is tudta, hol lakok, pedig még a címet sem mondtam meg.. Mesélt a szüleinkről és megtudtam tőle, hogy anyunak volt egy húga, akit Daniella-nak hívtak de sajnos nagyon fiatalon meghalt. Anyu és apu miatta döntött úgy, hogy engem Danielle-nek hívjanak. A két név igencsak hasonló, de mégsem ugyanaz.
- Én sajnos sohasem találkoztam Elyvel. -így becézték anyuék Daniellát- De édesanyád nagyon sokat mesélt róla. Tényleg, téged mindig Daniellenek hívnak, nincs beceneved vagy ilyesmi?
- Matt néha Elle-nek hív.
- Elle; fura, de épp csak annyira mint az Ely. -mondta mosolyogva. - Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Tényleg még előtte csak úgy mellékesen, de olvastad már ma a StarNews magazint?
- Nem.. nem igazán szoktam olvasni e-féle szenny lapokat. Miért?-kérdeztem, ő pedig elém tette a magazin legújabb számát, aminek a címlapján én voltam. Mi a fene? Két képen is szerepelek. Az elsőn Jesse mellett állok. Ez tuti, hogy photoshoop. A másik képen pedig az látható, amikor Justinnal elköszönünk egymástól a tető teraszon.. Ó azt írják láttak Ian-nel is.. Na és persze ott van Jasmine is. Justin állítólagos nem barátnője. Ha nem az, akkor min borult ki?
- Ezt honnan szerezted?
- Mikor erre jöttem megláttam egy újságosnál, gondoltam érdekel.. -mondta sóhajtva én pedig tovább olvastam a legfőbb címeket. Az egyiken ez állt: "Joe Brooks igencsak nagy port kavart a tinilányok körében.. Mi igaz a kettejük közti románcból és mi nem? Joe úgy döntött, hogy tisztáz minden félreértést!"
Félreértés? Románc? Mit tisztáz?- ezermilliárd kérdés cikázott a fejemben; válaszra várva ellapoztam a 26. oldalig, ahol Jesse/Joe mesél az újságíróknak. Elkezdtem olvasni, de az első sor után dühösen összecsuktam és elhajítottam. Ian csak nézte, de nem szólt semmit.
- Kérdezni akartál valamit. -mondtam néhány perc szünet után.
- Igen; tegnap azt mondta, ki nem állhatod ezt a Joe Brooks-t.
- Ez még ma is így van és el kell viselnem azt hogy minden nap látom.
- Hogy hogy?
- A nagyim barátnőjének az unokája és most itt lakik velünk.
- Értem, ez így tényleg elég gáz. De mi van Justin Bieber-rel? Mielőtt leparkoltam láttam, hogy vele beszéltél.
- Oh.. Az már egy másik eset..
- Vagyis?
- Miután beszéltem veled, nos... neki is nekiütköztem. - ezen Ian egy jóízűt nevetett - Kösz.-húztam el a számat.
- Már megbocsáss, de hogy tudsz egy napon két embernek is nekimenni?
- Azt hiszem ilyen az én szerencsém. De aztán egész jól elvoltunk, ma pedig behívtak egy meghallgatásra a klipjébe és hát.. hazahozott.
- Értem és hogy sikerült a meghallgatás?
- Egész jól, megkaptam a szerepet! -mondtam mosolyogva. Az ajtóban valaki elfordította a kulcsot és a zár egy kattanással kinyílt. Mind a ketten azt néztük, hogy ki jön. Matt belépett az ajtón, őt pedig Hope és Michael követte. Matt igazán meglepődött, mikor meglátta Ian-t, Hope azt is elfelejtette hogy én is itt vagyok, Michael-t pedig igencsak érdekelte-legalábbis a szeméből ezt olvastam ki- hogy mit keresek én egy hollywoodi sztárral egy nappaliban. Felálltam a kanapéról, majd Ian is.
- Sziasztok!
- Cső..-köszönt Matt, majd Michael
- Hope? Itt vagy? Hahó? Föld hívja Hope-ot vétel.-poénkodott Matt.
- Matt.-sziszegtem rá.
- Bocsesz csak ez amolyan nem szokványos. Az még addig oké, hogy Jesse énekel meg minden, de amikor hazajövök te itt ülsz egy színésszel és ez... fura.
- Osztom Matt véleményét. -pedig Michael általában nem ért vele egyet. Hope elé sétáltam és csettintettem egyet, amitől végre rám nézett.
- Te tudod, ki áll a nappalitokban?-a mondat vége átment sikításba, de legalább végre megszólalt.
- Igen Hope, tudom és neked is szia.- igyekeztem minél lassabban elmondani ezt a mondatot, hogy biztos eljusson a tudatáig.
- Ja, igen szia.-köszönt gyorsan, aztán ismét Ian-t figyelte.
- Szóval Elle elmondod, miért is van itt egy színész?
- Hát tudod Matt ez egy nagyon érdekes történet. -kezdtem bele- Talán jobb lenne, ha mindannyian leülnétek. Mindnyájan leültek a kanapéra, Ian pedig a fotelba, bár felajánlotta, hogy üljek le és ő majd áll, de nem engedtem neki, hiszen mégis csak ő a vendég ugyebár.
- Szóval; Ian, anyu és apu régen olyanok voltak, mint.. mint Hope, Dest, Michael és én.
- Ian Somerhalder és a szüleitek legjobb barátok voltak? Hát ez.. Hűha!-mondta Hope.
- Klasz.-Michael-nek láthatóan nem volt több hozzáfűzni valója a dolgokhoz, neki ez már szokványos.
- Ismerte a szüleinket?-kérdezte Matt, Ian-től.
- Igen, sőt gyakran eljártam hozzátok, azután is, hogy megszülettél. Amúgy nyugodtan tegezzetek mindannyian! -mondta Ian mosolyogva.
- Hallottál az autóbalesetről?-kérdeztem szomorkásan. Ian arcán egy szomorú mosollyal megszólalt.
- Igen és először fel sem akartam fogni a dolgokat, de sajnos muszáj volt. Megakartam tudni, hogy veletek mi lett, de rólatok semmi hír nem volt, így végül feladtam.
- Hű.. na ez már egy kicsit sok volt! -mondta Matt és a konyha felé indult.- Az addig oké, hogy egy színész itt ül a nappalinkban, mert hát ez Los Angeles. De az már teljesen lehetetlennek tűnik, hogy ismerte a szüleinket!
- Matt..
- Danielle, kérlek. Az egy dolog, hogy nem akarsz beszélni Jessevel, de hogy lefizess egy színészt és beadd nekünk ezt a sztorit, az már több a sokknál!- Matt haragosan nézett rám, a szememben csak úgy gyűltek a könnyek.
- Azt hiszed, hogy lefizette? Matt hogy gondolhatsz ilyet?-tört ki magából Hope, mellém lépett és átölelt.
- Miért? Te elhiszed ezt az egészet?
- Mivel ez a színtiszta igazság, így kénytelen leszel te is elhinni Matthew. De kérdezzétek meg Marie-t, ő majd elmesél mindent és adjátok át neki az üdvözletem. -mondta Ian és a fogason lógó kabátjához lépett, levette és a karjára fektette. Matt valahogy úgy nézett ki, mintha bánná ezt az előbbit, de semmit sem szólt csak felment a szobájába és magára csapta az ajtót. Úgy viselkedik mint egy öt éves! Hope még mindig szorosan magához ölelt és a nyugtatás képp a hátamat simogatta.
- Nyugodj meg Dan, mi hiszünk neked, nektek.-mondta Michael.
- Köszönöm.-suttogtam, miután elengedtem Hope-ot. Odamentem Ianhez, ő pedig szorosan átölelt és annyit mondott:
- Vigyázz magadra kislány. Igaz, hogy az élet nagyrészt csalódásokból áll, de azért van jó oldala is!
- Rendben és köszönök mindent, az újságot is!-válaszoltam és elengedtük egymást.
- Nem minden igaz, amit írnak, ezt már megtanultam. -mosolygott rám biztatóan.
- De van, ami sajnos igaz.-mondtam keserű mosollyal az arcomon.
- Fel a fejjel! Michael, Hope, örülök, hogy megismerhettelek titeket, ahogy elnézem igazán jó barátok vagytok.
- Ez igaz.. -mondta Michael, de Hope a szavába vágott.
- És mi is örülünk a találkozásnak!
Ian feléjük biccentett, majd elindult a kocsijához. Az ablakból néztem, Hope-pal, ahogy beszáll és elhajt, aztán nem maradt más csak az üres, csendes, nyugodt utca.

Az újság borítója :

Tudom, hogy a kép elég pocsék lett, de a lényeget azért remélem, látjátok! :)